the fear of death follows from the fear of life

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ:
Toronto, Kanada; 1981. február 19.
BECENEVED:
Catherine, Cat
FOGLALKOZÁS:
portyázó, kereskedő
ÉLETTÁRS:
-
USER:
Bacon

 

Catherine határozott vonásai alatt egy hasonló komolyságot sugárzó jellem bontakozik ki. Éles járomcsontjának és arcában ülő szinte már jeges kék tekintetének középhosszúra hagyott sötétbarna fürtjei adnak keretet, melyek hófehér bőrével tökéletes kontrasztban állnak. Ugyan szó sincs arról hogy sápatagságának oka lehetne a szabad levegőn töltött idő hiánya: inkább a genetika mint bármi más. Kezei a fizikai munkától bőrkeményedésesek, orcája bal oldalát és testének több részét is sebek, karcolások és zúzódások tarkítják. Erős nő, mind fizikailag és mind szellemileg. Valaki akiről az ember az első pillanattól fogva tudhatja, hogy józan ítélőképességét használva s nem vakon cselekszik. Természetéből fakadóan kerüli a konfliktushelyzeteket. Feszültségeket inkább igyekszik diplomatikai úton elsimítani, mint hogy drasztikusabb módszerekhez kelljen nyúlnia. Sokan mondanák ridegnek és közönyösnek, pont azért mert alig-alig nyitja szóra száját és még kevesebbszer osztja meg másokkal érzéseit, gondolatait vagy akár személyes tapasztalatait. Sokan megértik miért is; Sokan közülük olyanok akik hasonlóan sokat vesztettek életük folyamán, akik ugyanúgy mindennap küzdelmet vívnak saját démonaikkal.

 

A háború, mint fogalom és tapasztalat Catherine Adams életében soha nem volt idegen. Toronto városában, Kanadában született, mire azonban életének második esztendőjét betöltötte családjával már az államok területén éltek, így hazájáról nem maradtak emlékei. New Orleans-ban nevelkedett és még a negyedévenkénti Kanadába való hazalátogatások folyamán is vérbeli amerikainak tartotta magát. Vérbeli amerikai volt akkor is, mikor édesapja nyomdokaiba lépve katonai pályát választott. Lett volna más lehetősége is: egy színötös középiskolai bizonyítvány és több díjnyertes iskolai pályázat tanúskodott amellett, hogy a felsőoktatásban lenne a helye. Ő mégis a katonalét mellett döntött, mely átokként és egyben áldásként kísérte végig mindennapjait. Áldás volt, mert az addig visszahúzódó jellemű lány hirtelen bajtársakra tett szert. Hasonló korabeli újoncok voltak, akik ugyanolyan elhívatottak voltak céljuk mellett, mint Ő maga. Átok volt, mert szemtanúja kellett hogy legyen ezen a barátságok elmúlásának: látta barátjait a hadszíntéren összeesni vagy csak a világ más oldalára kerülni szolgálatba. Mégis minden negatívum mellett, mindig képes volt találni valamit ami motiválhatta a folytatásra. Az egyik ilyen dolog, ami motivációjává és passziójává vált az későbbi férje, a mexikói származású Gabriel Kendrick volt. A seregben találkoztak, másfél év együtt töltött idő és három év ismertség után 2002. május 22-én egy késő tavaszi napon pedig kimondták egymásnak azt a bizonyos boldogító igent. Az emlékek megszépítették az egyébként szörnyű esős, viharokkal szabdalt napot. Mindketten fiatalok és gondtalanok voltak. Elhitték, hogy soha semmi nem lesz ami az útjukba állhat. Együtt szolgáltak Irakban, együtt élték meg a háború minden fájdalmát, együtt vesztettek el és szereztek barátokat. Szerencsések voltak, mert elmondhatták egymás legjobb barátai voltak azon túl, hogy egy házasság összekötötte életük. Együtt tértek vissza a szolgálatból is, mikor a káosz Amerikában és a világ többi részén is eluralkodni látszott. Az egykor mélyen vallásos Catherine hite a pusztítást látva megingani, majd megszűnni látszott. Gabriel az egyik első volt, aki a civil lakosság és szeretteinek védelmére vállalkozott a katonaság keretein belül; És az elsők között volt azok közül, akik életével fizettek jóságukért. Catherine-t férjének halála megrázta, s a mai napig nem tudott felette nyugovóra térni. Elvesztése után próbált beilleszkedni a városi emberek közé, esetleg visszamenni a katonasághoz és követni a férfi példáját, de párja és bajtársa nélkül már nem látta értelmét a küzdelemnek. A falakon kívülre szorult, mint sok más ember. Kereskedelemből él, hol a városok megbízásából kísér szállítmányokat, hol egy-egy kívülálló csoportot segít a számukra szükséges alapanyagok beszerzésével és szállításával. Nem él boldogan, de szomorúan sem; Nem éhezik, de nem is jó a sora... De él. Él és tudja, hogy férje és több százezer más férfi és nő azért adta az életét, hogy Ő és a többi ember ne adja fel a küzdelmet még ha a halál árnya a nyakukba is liheg.