Az emberek kiirtása szomorú lesz, de szükséges

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ:
Mennyek, 1462
BECENEVED:
Az állatbarát
ÉLETTÁRS:
-
USER:
Matt

A nevem Strangeel. Egy békés, barátságos angyal vagyok és mégis meg ki kell írtanom egy egész fajt. Nem vagyok kegyetlen, nem vagyok vad, mint társaim. Sőt! Épelméjű vagyok, a Föld egyetlen reménye. Nem élvezem azt, ha embereket ölök, nem élvezetért csinálom. Sokkal inkább azért, mert meg kell védeni a Földet. Az állatait, a növényeit és mindent, amit Isten teremtett. Kivéve persze az embert, aki rohamosan teszi tönkre a paradicsomot és lassan rosszabb lesz, mint a pokol. Ám, semmi baj. Azért vagyok itt, hogy megoldjam ezeket a problémákat. Az ember problémát. Ki kell őket írtani, mert csak így szabadul fel a bolygó. Haláluk szomorú lesz, de nem példátlan, mégis szükséges. Ha sikerül, minden tökéletes lesz. A paradicsom később az angyalok szolgálatába lesz állítva, olyanokéba, akik tisztelik a bolygót és nem kívánják rohamosan pusztítani. A nephilimek pedig DNS-ükben hordozni fogják az emberek emlékét, s közben szolgaként dolgozhatnának. A szolgák pedig életük árán is megvédenék a paradicsomunkat. Nem kívánok harcolni az angyalokkal, Istennel és Luciferrel sem. Csak a bolygót akarom megmenteni, minden lehetséges eszközzel. Hiszem és tudom: én leszek a megjövendölt Feloldozó. Feloldozom a világot egy mocskos fajtól. Arcom mandarin, ettől függetlenül nem tartozok egyetlen egy fajhoz sem. Egyetlen tulajdonom a Földön, az öltönyöm, amit nagy becsben hordok. Nincs másra szükségem, maximum még egy órára, hogy tudjam: mikor üt az ellenségem órája.

A nevem Strangeel, háromszáz éven át Isten hű szolgálja voltam, egészen addig, amíg… le nem mentem a Földre. A friss búzakalász illata, a macskák dorombolása, a zene, a fák terebélyes ágai, a mocsár, a hegyek, a dombok, a vulkánok, az óceánok, az egész világ, mily csodás. Aztán megpillantottam és kiismertem a Föld által pátyolgatott népet, a szörnyetegek garmadáját. Nem tudom őket definiálni. Még simogatni sem lehet őket, mert harapnak…Fákat égetnek el, állatokat kínoznak és még saját fajukat is gázkamrákba zárják, feltételezem csak a mókáért. Megkapták a paradicsomot és nem éltek vele. Láttam, ahogyan tönkremegy a bolygó. Láttam lemészárolt állatokat, láttam ledózerolt falvakat, mindent láttam. Isten és angyaltársaim nem tettek semmit. Ekkor jöttem rá: mindvégig a rossz oldalon álltam. Mindenki életben hagyta volna ott az embereket, csakmert édes, kis, imádzsákokat duruzsolnak az Úr fülébe. Elmentem Luciferhez és elmondtam tapasztalataimat. A Sötétség Hercege egy darabig hitegetett: az emberek megkapják a méltó büntetésüket. Megígérte és cserébe bukottá váltam. Csatlakoztam hozzá, várva arra, hogy az emberi fajra egy megsemmisítő csapást mérhessünk. A büntetés elmaradt és csatlakoztam az Árulókhoz. Nem azért, mert duzzogtam Luciferre, mérges voltam rá, mert pont ugyanolyan, mint Isten. Megtűri az embereket. Kitiltott engem a Pokolból, nem bánom. Nincs tervem azzal a világgal, csak a Földdel.Az Árulók nagy része vad idióta, nincs igazi céljuk. Embereket öldösnek, ez az egyetlen jó tulajdonságuk. Ők lesznek, majd a vihar, mely elsöpri az embereket. Próbálom összetartani őket, egy nagy, végső támadásra. Az arra érdemesek pedig elfognak fogadni: vezetőnek. Jelenpillanatban Washington falai körül szálldogálok, szimplán megfigyelés céljából. Az emberek nem változtak semmit, sőt még gyarlóbbá váltak, mióta egy felsőbb hatalom érkezett le az égből. Változtatniuk most már késő lenne, mert amikor eljön az idő, kegyetlenségük meg lesz torolva. Hiszem, hogy Washington népességének kiírtása az első lépcsőfok lenne az emberiség haláltusájában. Ez most az elsőszámú célom.