AJÁNLOM AZ OLDALT
SZÜLETÉSI HELY, IDŐ:
Phoenix, 1994.04.30.
BECENEVED:
Rose, Rossy
FOGLALKOZÁS:
Újságíró
ÉLETTÁRS:
-
USER:
Kittina
KERESETT / SAJÁT:
Saját
Jellemzés
Rosette talán a mai világ egyik legkedvesebb embere, már ha valaki szándékozik megismerni nem csak külsőleg. Szereti a munkáját, elszánt minden téren iránta. Szereti a határokat feszegetni annak érdekében, hogy mindennek alaposan utána járjon. Munka társai sokszor piszkálják is ez miatt és a háta mögött gúnyos beceneveket is aggatnak rá, amiről ő persze nem tud. Rose sokszor nem foglalkozik a többiekkel, hisz neki az a legfontosabb a főnöke mit mond. Ugyan is sosem elégszik, meg azzal, amije van, mindig többre vágyik. Talán ezért is van benne egy kicsit a megfelelési kényszere. Munkájával ellentétben a hétköznapi életében teljesen más, mintha két ember lenne. Közvetlen, beszédes és legfőképpen mosolygós. Szinte sose látni szomorúnak, pedig mostanában lenne rá oka, de ő nem ilyen. Ott tényleg nagyon nagy gondnak kéne lennie, hogy egyszer szomorúnak lássák az emberek. Rose lételeme a boldogság és a humor. A humor nélkül szinte semmit nem ér. Vidám örök mozgó, de néha túllő a célon. A barátai talán megszokták már, ha valaki a környezetében szomorú azt feladatának érzi felvidítani, de egy idegennek ez néha sok. Ilyenkor könnyen meglehet bántani. Ideig-óráig duzzog, de aztán képes megbocsájtani, de! Soha nem felejt, semmit! Külső szemlélődőnek nyilván az tűnik fel elsőként, hogy nem éppen egy kosaras alkat. A maga 157 centijével igen is alacsony teremtésnek számit, ami okból kifolyólag sokat gúnyolják. De ezt nem veszi zokon, hisz annál több dicséretet kap bájos arcszerkezete miatt. Sötétbarna haját általában szabadon szokta hordani, hol egyenesen, hol loknikban omolva vállaira. Viszont vannak napok, mikor jobban kedveli a laza kontyokat. Sminkre nem fordít túl sok időt, mert állítólag nincs rá szűksége és legtöbbször ideje sincs hozzá. Kevés szempillaspirál esetleg, egy kis tus, hogy kiemelje tengerkék szemeit, na és persze a mályva szájfény nem maradhat el! Különleges alkalmakkor szeret feltűnést kelteni, kihívó ruhák, élénk rúzs, merészebb smink. De ezt az oldalát csak nagyon ritkán látni, talán évente pár alkalom. A hétköznapokban leginkább kedveli a kényelmesebb, de nőies ruhákat! Kis termete ellenére próbálja a ruhákkal a maga javára fordítani a helyzetet. Gyakran visel szoknyákat, egy színű egyszerűbb öltözékeket szereti. A szín, ami leginkább közel áll a szívéhez az a barack.
ET
Sokan úgy gondolják mivel Rosette ilyen vidám a családi háttere is tökéletes, de egyáltalán nem így van. Még csecsemőkorában kezdődött az egész. Viharos éjszaka volt. Egy lány újszülött sírdogált a többiek között. De még a nővérkék sem tudták csitítani szegényt. Mintha a kicsi Rose megérezte volna, hogy valami nincs rendben. A nővérek minden csecsemőt vittek az anyjukhoz látogatni és a családtagok is mind mentek a kis tüneményekhez nézelődni, kivéve egyhez. A kis leányzót senkihez nem vitték és senki nem látogatta meg. Mivel a szülei magára hagyták ezért arról a két ápolóról kapta a nevét, akik foglalkoztak vele Rosette és Monique. Mivel sokáig nem lehetett a korházba, ezért árvaházba adták. Talán már beszélni is tudott mikor egy kedves házaspár látogatott el az árvaházba. Rögtön megtetszett nekik a kicsi Rose, aki félénken bujkált a dadája lába mellett. Okos kislány volt már akkor, de makacs is! Néhány látogatás elteltével már szóba állt velük és nem csak a szoba másik végében játszadozott és bólogatott. A kicsi lány kezdett megbízni a látszólag új szüleiben. Utoljára már ölelkezve búcsúzott el tőlük. Másnap már az ablakban toporzékolva várta őket, de nem jöttek. Az igazgató asszony hívogatta őket egész nap, sőt még másnap is. De egyszer felvették, de nem az a hang szólt bele, amire vártak. A kórház jelentkezett be és közölték, hogy a házaspár frontálisan karambolozott. Egy részeg férfi elaludt a volán mögött és pont szerencsétleneket találta el. A férfi szörnyethalt az autóban, a nő életveszély között van, de ha fel is ébred valószínűleg nyaktól lefelé lebénul. Az intézményvezető asszony szóhoz sem jutott, de legfőképpen azt nem tudta, hogyan magyarázza meg ezt a kicsi lánynak, hogy többé nem jönnek hozzá. Már az iskolát kezdte azonban még mindig nem volt újabb nevelő szülő jelölt. Átlagosan teltek neki az elmúlt évek. Sok barátja volt, kedveskedett mindig, amit ki is használtak. Sokszor belehúzták a rossz dolgokba, és persze hogy az ártatlan tekintetű Rosetten csattant a dolog. De a kis naiv még nem tudta, hogy ők nem igaz barátok, csak kihasználják. Ám történt egy csoda, az árvaházba újabb házaspár érkezett. Ritka pillanatok egyike volt, de a kis kamasz leányzó tetszett nekik a legjobban. Rose is rögtön megkedvelte a fiatal párt, akikről, mint kiderült sajnos nem lehet gyermekük. Néhány találkozó elteltével úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább, örökbe fogadják. A házaspár nem egészen a városban élt, hanem Phonexitől pár órányira, így új iskolába is került a leányzó. A másik iskolában még a tanítási módszerek is mások voltak és a gyerekek felfogása is másmilyen volt. Rose itt igazán ki tudott bontakozni. Rengeteg szakkörön vett részt és valóban lett egy igaz barátja még pedig Kathleen személyében. A két leánykát szinte nem lehetett elszakítani egymástól. Iskola után egy darabig együtt mentek haza, aztán egy út elágazott, az egyikük ment a jobbra, a másik balra. Másnap reggel az elágazásnál találkoztak ismét. A nevelő szüleivel jó kapcsolatot ápolt, de ahogyan kezdett kamaszodni úgy a felfogása is kicsit megváltozott. Sose vágta a fejükhöz, hogy ők nem az igazi szülei, de bántotta a dolog. Ezért kérte meg őket, ha betölti, a tizennyolcadik életévét engedélyt kér és segítséget, hogy meg találja a szüleit. Fájóan, de bele egyeztek. Teltek az évek és a kicsi Rose már nem is volt olyan kicsi. A középiskolai éveit taposta már javában mikor találkozott élete szerelmével, vagy legalább is azt hitte. A fiú rá se hederített, de a Rose akkor is titokban áhítozott róla. Még akkor is szívecskékkel körülrajzolta a nevét mikor kiderült, hogy a srácnak barátnője van. De ez tipikus Rosette, az évek alatt csak viszonzatlan szerelmei voltak vagy csúnyát átvágták. Egyszerűen nem tud felmutatni egy olyan kapcsolatot, sem amire azt lehet mondani, hogy na ez tényleg az volt. De ettől függetlenül sose csügget, mindig az a tipikus mosoly ott volt az arcán. Talán az érettségi környékén lehettek mikor az angyalok neki álltak a földön pusztítani. Az akkoriban kisvárosban élő Rose-nak ez nagy trauma volt, mivel sok emberrel együtt nem értette a helyzetet. Főleg, hogy a támadás után lerombolták szeretet városkájukat. Sokan lettek hontalanok köztük a Tonkin család is. Különleges elrendelésnek köszönhetően vissza térhetett a szülővárosába. A csata ideje alatt mindenkit egy menekült szállóra vittek. De utána a károsult családok az állambácsinak köszönhetően kaptak egy házat. Így történt az, hogy már itt érettségizett le és tanult tovább. Szorgalmának köszönhetően sikeresen bejutott az egyetem Kommunikáció és médiatudomány szakára. Ám ez teljesen más volt, mint a középiskola. Itt rendesen megszenvedte a fél éveket. Ennek ellenére sikeresen elvégezte, de közben nem felejtette el régi álmát, hogy megtalálja szüleit. Ámde hiába volt már ismeretsége semmi nyomot nem hagytak a valódi szülei. Így igazából képtelenség megtalálni őket, de sose adja föl, amit már elkezdett. Az egyetem elvégzése után rengeteg helyre beadta az önéletrajzát. Szerencséjére sokan úgy gondolják, hogy van benne lehetőség. Több helyre is elment meghallgatásra, de csak egy nyerte el igazán a tetszését. Még pedig a Tribune nevezetű szaklap. A vezetőség olyan lehetőségeket biztosítana a kezdőknek, mint sehol máshol és ez az, ami felkeltette Rose figyelmét. Immár kettő éve, hogy a Tribune-nek dolgozik. Fő érdekkőre az angyalok – de természetesen más cikkeket is szokott írni ha esetleg nincsen más főbb hír -, már mióta megjelentek érdekelte a dolog, de végre talált egy olyan helyet ahol másokkal is megoszthatja a róluk szerzett információkat. A főnöke eleinte húzta a száját erre az ötletre, de szerencséjére az olvasok igen is kíváncsiak a mai helyzetre. Valóban jók az angyalok? Vagy van közöttük, olyanok is, akik szándékosan akarnak nekünk ártani? Esetleg élnek köztünk a Földön is nem csak a Mennyben? A létezik angyal akkor az ördög is létezik? Ezekre a kérdésekre keresi Rosette a válaszokat..