AJÁNLOM AZ OLDALT
SZÜLETÉSI HELY, IDŐ:
Las Vegas, 2000. máj. 12.
BECENEVED:
Rachel, Rach, a Hawkins miatt a nagy képregényesek Hawkeye-nak is hívják
FOGLALKOZÁS:
Tanuló, mellette részmunkaidős egy kisüzletben
ÉLETTÁRS:
-
USER:
?
Képesség
Még nem fedezte fel, gyakorlatilag azt se tudja magáról, hogy nephilim
Jellemzés
Alapvetően nem különbözik az átlagembertől sem jellemben, sem külsőben. Öltözködés szempontjából a fekete bőrruhákat részesíti előnyben afféle rocker-hatást keltve, a zenei műfaj pedig nem is áll tőle messze. 175 centijével magasnak számít, ráadásul vékony is, ami még inkább kiemeli az átlagnál megnyúltabb megjelenését, mindemellett sportos. Léptei ruganyosak, enyhén nőiesek, de az ehhez tartozó finomság helyett mozdulataiban inkább a fiús határozottság található meg különös kettősséget teremtve. Haja szögegyenes, a szőke egy világosabb árnyalatában pompázik, szemei olyan kékek, mint a tenger vagy az ég, de nem tűnik ki sima arcán – vonásai összhangban vannak, nem ugrik ki egy apró részlet sem, amire azonnal felfigyelne az ember. Emiatt hasonlították már páran egy jól megtervezett festményhez. A belsejére is talán először a kékhez kapcsolt nyugodtság a jellemző, a legtöbb helyzetet higgadtan kezeli, noha alkalomadtán egy-egy apróságon is felhúzza magát. Feleselni, visszaszólni, vagy éppen keményen megmondani a véleményét nem fél, emiatt kapott is már párszor, de sose bánta meg, hogy elárulta azt, amit gondolt. Ugyanakkor közvetlen és barátságos, vagy legalábbis próbál az lenni, az más kérdés, hogy nem feltétlenül úgy alakul egy-egy kapcsolata, ahogyan azt eltervezte és szerette volna. Az emberekhez való nyitottsága ellenére gyakran előfordult már, hogy megkérdezték, miért tűnik olyan magányosnak vagy távolságtartónak, hidegnek a pillantása, erre azonban sose tudott választ adni, mert ő nem érzi magát így. Egyéb: Kiváltképp jól tájékozódik nagyvárosokban, mivel már hozzászokott a betondzsungelek rejtvényeihez. Ha éppen nincsen semmi programja másnap, előszeretettel járja az utcákat késő éjszaka, és noha anyja félti őt, Rachel sose ijedt meg. Tisztában van azzal, hogy jó kondiban van, aminek okát edzésprogramjának köszöni. Nem egy hétalvó típus, nem is merül ki könnyen, de hosszas megpróbáltatások után szervezete könnyen feladja a küzdelmet; ekkor vagy betegség, vagy fél napnyi alvássorozatok következnek
ET
Las Vegas miatt nagyvárosi, elkényeztetett egyke kölyök is lehetne, és bár nagyvárosihoz méltón jól tájékozódik bármely betondzsungel labirintusában, helyzetéből adódó hátrányos, negatív jellemzők nem ragadtak rá. Bizonyára nyomát hagyta a tény, hogy fogalma sincs arról, ki az apja: sose találkozott vele, még csak az arcát sem látta soha, egy fénykép sincs róla, ami bár furcsa volt először, valamivel ennek megtudakolása után belenyugodott a ténybe. Anyja csak annyit mondott neki mindig, hogy hátrahagyta a kialakuló családot, talált egy jobb nőt, őt pedig kihasználta… Reálisnak tűnt, sablonosnak, így nem kételkedett az elhangzottakban. Minek? Felesleges lett volna, nyomok nélkül pedig úgyse bukkanhatott volna sehogy sem rá. Mivel anyja nem tudta helyettesíteni az apa szerepét, talán ő maga akart azzá válni – vagy legalábbis az ő feladatait ellátni az áruló szülő helyett is. Mindig mondta magának, hogy erősnek kell lennie, hogyha történt valami az iskolában, akkor is folyton szajkózta magában azt, amit egy apának kellett volna. Furcsa megerősödés volt, de hatásos is, így nem törik meg olyan könnyen, de nem is peregnek le róla bizonyos sérelmek és megjegyzések. Mondhatni, hogy egy felemás fejlődésen ment keresztül jellemben és kitartásban egyaránt. Alapvetően ez a kis család megvolt két tagjával már a születésétől kezdve: anya és lánya. Nyugodt és normális életet éltek, óvodába járt, és bár feltűnt a többiekhez képest valamivel nagyobb ereje és gyorsasága, társai közt inkább csak elismerést váltott ki. Az általános iskolával ugyanúgy nem volt gond, csupán az utolsó osztályok néhányában fogta fel egy szűk csoport fizikai másságát, a többiek azonban nem törődtek ezzel. A felnőttek is csupán legyintettek erre, ugyanis betudták a genetika egy furcsa fintorának, és léptek is tovább az ügyön. 2015. jelentett fordulópontot a számukra, mikor is az édesanya úgy döntött, Portlandbe költöznek a bukott angyalok fenyegetése miatt. Őket nem érintette semmiféle megrázó esemény, a rokonsággal eleve nem tartották a kapcsolatot, így ha velük történt is valami, őket nem rázta meg semmi. A pletykákat ugyanakkor az aggodalmaskodó szülő nem tudta figyelmen kívül hagyni, és azonnali hatállyal, már-már menekülve vette az irányt lányával együtt az egyik legjelentősebb város felé. Rachel tiltakozott, bolond ötletnek tartotta, és csak egy csúfos vita után törődött bele életének ezen mélypontjába. Elszakadt addigi barátaitól, másik iskolában kellett folytatnia a tanulmányait; a teljesen új közösség és ismeretlen város gondolata megrémítette belül, kívül azonban az erős dac és határozottság látszódott. Az érkezés viszont sok meglepetést tartogatott: könnyedén beilleszkedett, hamar barátokra talált, a várost szintén gyorsan kiismerte. A tanulással nem volt baj továbbra sem: ami érdekelte őt, abban borzasztóan jónak bizonyult, ami nem érdekelte, annak a tankönyvnek még a borítóját se nézte meg, és csak egy hajszálon múlt mindig a bukás, néha az évismétlés. A marketing és kereskedelem, amit az idő alatt egyre több iskolában bevezettek, ilyen buktatónak bizonyult. Próbálkozott belemerülni eleinte, hátha valami ragad rá, de ezek a próbák sikertelennek bizonyultak. Semmi sem tapadt rá az anyagból, és bár értette, mit miért tesznek, alkalmazni nem különösebben tudta. Ebben a tanévben is bizonyára ez a tantárgy lesz az, amiből kis híján bukni fog… Néha belekeveredik egy-két balhéba enyhén felvágott nyelve miatt, vagy csupán rosszkor volt rossz helyen, egyébiránt éli a maga egyszerre elvonult és szociális életét, mint mindenki más, de keresi azokat a lehetőségeket, amikor a következményekkel mit sem törődve kitörhet abból a szürkeségből és a szabályok szorításából, amibe került – mint bizonyára minden más vele egykorú.