Science is the captain, and practice the soldiers

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ:
Phoenix 1970. márc. 30.
BECENEVED:
Haytham, Wall, uram
FOGLALKOZÁS:
Phoenix vezetője
ÉLETTÁRS:
Jelenleg nincs
USER:
Abe120
Kereserr/saját:
Keresett

Nem azért vagyok ott ahol most vagyok mert átlagos, vagy mert gyenge lenne mind a testem, mind a lelkem. 185cm magas, izmos edzett ember vagyok. A katonaság megtanít egyre és másra, köztük a vasfegyelemre is. Sajnos azt sose nevelték ki belőlem hogy idegességemben bele ne túrjak a rövid, ám elől kicsit hosszabbra hagyott gesztenyebarna hajamba. Ezt a mozdulatot nem gyakran teszem, nehéz engem zavarba hozni, még inkább felingerelni. Társaim és későbbi osztagom tagja is megtanulták viszont, hogyha valami csoda folytán mégis felingerel engem valaki...akkor azt az ég óvja. De azokat is akik akkor elém kerülnek. Ahogy teltek az évek, személyiségem is egyre fejlődött. Jó érzékem van a vezetéshez és elvárom az ezzel járó fegyelmet és a tiszteletet, nem csak a katonáim és az alkalmazottaimtól. Mindezek ellenére nem lehet engem zordnak nevezni. Kedvelem az egyenes becsületes embereket és bármikor vevő vagyok egy két italra egy jó ismerőssel. A hölgyek terén is szerencsém van, de igyekszem nem túlzásokba esni. Valahogyan azonban elkezdett terjengeni rólam egy „legenda” az embereim között miszerint van egy kis négyoldalú kockaféleségem, aminek minden oldalán más más hölgyek arca jelenik meg. Nos valóban van egy ilyen szerű kockám, de csak egy nő képe van benne és az is édesanyám fiatalkori képe, erről mindenkit biztosítok és ezt az ügyet lezártnak is tekintem! A technológiát mindig is nagy becsben tartottam, noha nem sokat konyítok hozzá, de a hadseregben elsajátítottam az általunk használt fejlett felszerelést és a technológiai segédeszközöket. A város vezetője ként is arra törekszem hogy fejlesszük ezt az ágat, és hiszem hogy a megfelelő technológiával bármit elérhetünk és senki se állhat az utunkba. „A technológia a kapitány és a gyakorlás a katona.” ahogy szoktam mindig mondani.

 

1970 -ben születtem. Édesanyám ápolóként ismerte meg édesapámat, aki katona volt és épp egy lőtt seb miatt feküdt a katonakórházban. A seb túl súlyos volt és apám leszerelt, élete végéig bottal kellett járnia. A gyermekkorom eseménytelenül telt el, azt leszámítva, hogy kerestem a bajt és a kihívásokat. Sokszor bajba kerültem nem tagadom. Már gyermekkoromban kitűnt, hogy született vezető vagyok. Egy kis, kölykökből álló bandát vezettem és mindenben benne voltunk egy kis zsebpénzbővítésért. Apám megelégelte csínytevéseim és katonai iskolába küldött, és szerintem a legjobb döntés volt hogy elküldött. Megszerettem a hadsereget és a vele járó fegyelmet. Gyorsan lépkedtem a ranglétrán, apám nagy örömére, aki valószínűleg rajtam keresztül akarta elérni a rangokat amiket a sérülése miatt sose tudott elérni. Boldog voltam. Sok gyerekkori bandatársam szintén a katonaságnál kötött ki, és egy kis nevelés, fegyelmezés, meg persze a régi emlékek csodákat tettek a fiúkkal, a leütő képesebb osztaggá alakítva át őket, az én irányításom alatt. Aztán... jöttek ezek a lények..bukottak, démonok, szörnyek...egyre megy nem barátkozni jöttek és gyermeket, nőt nem kímélve mészároltak bárkit…..Egy pillanat alatt a fejére fordult minden..annyi szerencsénk volt, hogy Phoenixben vannak a legfejlettebb hadigyárak. A fegyverek segítségével valahogy túléltük, de sokan odavesztek. Az osztagom fele...a háromnegyede a katonai vezetésnek, és sok magas rangú személy is. Ami azonban a legnagyobb veszteség volt. Az a szüleim elvesztése, akiket a szemem láttára ölt meg egy szörny...Szegény apám amennyi ereje volt a botjával és testével védte anyámat...Az ez utáni napok összemosódnak. Káosz, kaotikus hangulat.. de valahogy nem törtem meg és megpróbáltam irányítani a vad hordát, segíteni az embereknek, irányt mutatni...magabiztosnak lenni a legnagyobb káoszban, mert erre volt szükségük. Mire észbe kaptam és mindenki biztonságban volt a falak mögött.. már minden ember tőlem várt tanácsot, utasítást. Így lettem a vezetője Phoenixnek. Szívemen viselem az összes lakos sorsát. Nem bújok épületek, íróasztal mögé. Én az emberek között vagyok. Edzem a katonákat, beszélek az emberekkel, felügyelem a szállításokat, meghallgatom a tudósokat, és ha harcra kerül a sor: az elsők között vezetem a „népem”!