Az emberek városokba tömörülését követően a városok elkezdtek specializálódni egyes gazdasági ágakra, aminek következményeképp egyes területek megerősödtek míg mások folyamatosan gyengültek. A városok vezetői mind egyet értenek abban, hogy a legfontosabb dolog, hogy a városok egyformán fenn tudják magukat tartani mindezt úgy, hogy közben megvédik a bukottaktól a lakosságot, viszont ezt az elképzelést eddig még nem tudták megvalósítani. Az idő múlásával egyre jobban eltávolodtak egymástól a városok, már csak-csak a háború szélén álltak, míg az egykori Amerika fővárosának, Washingtonnak a vezetője 2016. november. 21.-én össze nem hívta a tanács tagjait, hogy megbeszéljék az egymás között kialakult konfliktust. Ezt a találkozót hívják az Egyesülés napjának.

A szerződés létrejöttét követően az emberek számára felvillant a remény, hogy talán együttes erővel majd sikerül legyőzniük a lényeket, de pontos időpontot még ők sem tudnak mondani. Éppen ezért a szerződés meghatározatlan ideig kötelezi őket arra, hogy eleget tegyenek az alábbi feltételeknek:

1. A városoknak segíteniük kell egymást szállítmányokkal, információkkal és minden egyéb lehetséges módon, amit eszközeik segítségével véghez tudnak vinni.
2. Évente egyszer össze kell hívni a városok vezetőit, hogy átbeszéljék a szerződés feltételeit s hogy megtárgyalják az eddig véghezvitt fejlesztéseket.
3. A városok egymásnak kötelesek különböző termékeket szállítani, amikkel fenn tudják tartani a lakosságot. Egy-egy szállítmányt előre meg kell tervezni, megszervezni és két-három hetente szállítani úgy, hogy azt az ellenség ne vegye észre.
4. A városoknak kötelező saját hadsereggel rendelkezniük, akik közül 20-50 embernek felügyelnie kell a szállítmányt.
5. Minden egyes város védelmi rendszerét köteles egy, a város vezetősége által üzemeltetett biztonsági szolgálat ellátni, akinek vezetője egy jól képzett, város vezetőjéhez hűséges biztonsági főnök.
6. A városoknak Tilos egymás megtámadása.
7. Ha valamilyen oknál fogva az egyik város elesik, bármikor beköltözhetnek a túlélői egy másik városba.

Napjainkban egy ponttal kiegészült még a szerződés, amiben az angyalok egyes vezetői segítenek a városoknak.

Washington: Az Amerikai Egyesült Államok fővárosa igen sokat változott az elmúlt évek alatt: a múzeumokat és emlékműveket elhanyagolták, és Washington minden pénzt és munkaerőt a mezőgazdaságba ölt. A fiataloknak igen hamar munkába kell állniuk, és a lakosság legnagyobb részét a munkás réteg adja. Mindezek mellett az életszínvonal igen alacsony a városban, és az olykor éhinség is felüti a fejét. A megtermelt terményeket be kell szolgáltatni a város vezetőségének, akiknek az a célja, hogy függetlenítség a városukat Phoenixtől, és Portlandtől. Szállítmányok is csak nagyon ritkán indulnak, és érkeznek, és magát a külső szállítást sosem a washingtoniak intézik. Legtöbbször a más városokból érkezőket fogadják fel erre a feladatra, de arra is volt már példa, hogy kívülálló emberekkel végeztették el ezt a munkát, természetesen szigorú feltételek mellett. A városban élők az elején hittek a vezetőikben, és abban, hogy a főváros talpra állhat a krízis után, ha elég keményen dolgoznak érte. Azonban mára ez a lelkesedés alábbhagyott, és az emberekben egyre nő az elégedetlenség. Néhányan már egy esetleges felkelésről is suttognak...

Washington vezetője: Christopher Ackerman

Phoenix: Napjainkra a három város közül Phoenix vált technikailag a legfejlettebbé. A falon belül rengeteg cég foglalkozik fegyverek, védelmi berendezések és mindenféle számítógépes eszköz fejlesztésével, és ehhez a város vezetősége is sokban hozzájárul, főként anyagiakkal. Rengeteg iskola működik Phoenix-ben, ahol tehetségesebbnél tehettségesebb programozókat, mérnököket és tudósokat képeznek. A legtöbb iskolában drága tandíjat kell fizetni az oktatásért, de szerencsére a vezetőség, és sok gazdag vállalkozó is biztosít ösztöndíjakat azoknak a diákoknak, akiket kellően tehetségesnek tartanak. Phoenix igyekszik jó kapcsolatot ápolni a másik két várossal, elvégre szüksége van a tőlük származó nyersanyagokra, amiért cserébe késztermékekkel szokott fizetni. A városból általában két hetente indulnak szállítmányok, és a phoenixi áruk vannak a legnagyobb biztonságban a külvilágban, hála a fejlett technológiai eszközöknek. Habár hivatalosan az ország fővárosa még mindig Washington, az emberek inkább Phoenixet tartják a valódi központnak, mivel messze leelőzte a mezőgazdasággal foglalkozó keleti várost.

Phoenix vezetője: Haytham Wallace

Portland: A három város közül Portland az, amelyik a legkevésbé változott meg az évek alatt. A város vezetői most is nagyon odafigyelnek a városban található zöld területekre, a külső részeken elkezdték művelni a földeket, és a gyárakban is tovább folynak a termelések. Az oktatásban is csupán annyi változtatás történt, hogy több iskolában kezdtek kereskedelmet és marketinget tanítani. Portland szoros kapcsolatot ápol Phoenix-szel, és általában két hetente indulnak szállítmányok a városból. Főként alkatrészeket, és egzotikumokat importálnak, cserébe pedig phoenixi informatikai eszközöket, és fegyvereket fogadnak el fizetségként. Washingtonnal azonban sajnos nem ilyen felhőtlen a kapcsolat. A fővárosból, ahonnan egyébként az élelem egy részét importálják, csupán havonta, sőt, gyakran csak kéthavonta érkezik szállítmány, és ehhez is a portlandiaknak kell embereket küldeni, mivel Washington szinte senkit nem enged ki a falon kívülre. Erre a feladatra csupán olyanok jelentkezhetnek, akik átmennek egy sor fizikai, és pszichológiai teszten, és ezeken legtöbbször csak a városi hadsereg tagjai felelnek meg.

Portland vezetője: Clarissa Marchand